|
2019-01-27 07:16:50, vasárnap
|
| |
| |
Ki hinné el?
Ez is egy tök jó sztori. Miért nem írod meg? - kérdé egy régi cimborám. Széttártam a karjaim.
Mert a kutya se hinné el. Mert megint megpróbálnának meggyőzni, hogy csak egy bárgyú tanmesét írtam, aminek annyi köze a magyar rögvalósághoz, mint a közönséges ürgének (latin nevén Spermophilus citellus) a milliárdos bankügyletekhez.
Mert ki hinne el olyan marhaságot, hogy a nyolcvanas évek elején megeshetett olyasmi egy magyar első lépcsős katonai laktanyában, hogy egy, a honvédséget megunt fiatalember az éjszaka közepén, anyaszült meztelenül, de legalább dohányozva kisétált a főkapun?
Ki hinne el olyan ostobaságot, hogy azokban az időkben, mikor a laktanyákban tilos volt az alkoholfogyasztás, akadt, aki jól menő bögrecsárdát üzemeltetett a gyengélkedőn, ahová a laktanyaparancsnok is betért olykor egy-egy fröccsre. Vagy másra...
Ki hinne el olyan zöldséget, hogy úgy a kilencven körül megesett az egy állami cégnél, hogy kurrens árut vásároltak nyugatról, kemény valutáért, aztán, ki sem csomagolva a cuccot, leselejtezték az egészet. Amit aztán az igazgató fia megvásárolt ócskavas áron, de a saját üzletében már piaci áron adta tovább?
Ki hinne el olyan badarságot, hogy anno lehetett úgy is gyárat vásárolni, hogy valaki kisírt a komájától - aki, mit tesz Isten egy bankban dolgozott -, egy papírt, hogy kaphatna hitelt a gyárvásárlásra. Természetesen előbb többször is letette a nagy esküt, hogy neki csak a papír kell, a pénz nem. El is adták neki a gyárat, mert ott lobogtatta a jeles iratot, hogy ő mennyire hitelképes. Aztán leszereltette a zsír új gépeket, eladta azokat valahová, ahol volt ilyesmire kereslet. A bevételből visszafizette a hitelt és megmaradt neki tiszta haszonként a gyár területe és épületei.
Ki venne be olyan csacsiságot, hogy egy eszközbeszerzés során, egy állami cégnél közel kétszer annyiért vettek nagy számban gépeket, mint amennyiért bárki megveheti a Körút egyik boltjában az említett cuccot. És ha nagy tételben vásárol, még engedményt is kaphat...
Ki hinne el olyan sületlenséget, hogy bizony bőven akadtak olyan megszorult emberek, hajléktalanok, akik, miután kimosdatták őket kicsit, egészen szerény összegért, hirtelen cégvezetővé avanzsáltak, komoly szerződéseket írtak alá, hiteleket vettek fel, majd eltűntek, mint szürke szamár a ködben? Később, ha mégiscsak rájuk akadtak, mit lehet behajtani egy utcasarkon kéregető, szakadt vén piáson?
És ez csak pár példa volt, arról, hogy mit nem írok meg. Mert úgysem hinnék el nekem, meg balhét sem akarok. Ahogy egy általam nagyra becsült úriember fogalmazta meg hajdan: ,,Nem én vagyok az aluljárók Robin Hoodja".
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 3D png gifek |
|
|
|
|
|
Online
